Mielőtt a történthez, hozzá kezdenék, egy igen fontos momentumot kell megemlítenem, hiszen vélhetően ennek folyományaként történtek meg a további események. 1990-ben az emlékezetes taxis blokádot én Angyal János szerveztem meg. Fiatalabb olvasóink kedvéért: az évben történt az első jelentősebb benzin ár emelés, 70 forintra emelték az árat. A hangsúly Salgótarjánban már nem is a benzin ár emelés elleni tiltakozáson volt, hanem azon a tényen, hogy a kormány reggel 00.08-tól este 20.00-ig hitegette és vezette félre az embereket: "Nem lesz benzin ár emelés".
Én Angyal János és testvérem Angyal István akkor már több cégnek voltunk a vezetője és tulajdonosa. (1989-ben vezették be az országba az általános forgalmi adó kötelezettséget.)
1991-ben az újságokból értesültünk, mely szerint mi másfél milliárdos adó csalást követtünk el. Tették ezt ellenünk mindenféle előzetes kivizsgálás nélkül. Az APEH az adóigazgatási eljárást nem folytatta le, hiszen maga az adóbevallás éves elszámolású, melynek a következő év májusában kellett volna bevallásként megjelennie. Mindezek ellenére 1991-ben a III/III-as rendőrök sürgetésére büntető feljelentést tettek a Vám és Pénzügyőrség felé, de végül is a III/III-as ügynökök által irányított Gazdaságvédelmi Osztályon landolt a feljelentés, melyből kétfélét is gyártottak ugyanazon a napon. Ezek a későbbi bejegyzéseimben meg fognak jelenni. Ezt követően a rendőrség letartóztatott minket, és azon nyomban felmondott a dolgozóinknak a cégeinknél. Az áruházak és raktáraiban lévő árukészleteinkről mind a mai napig nem készült leltár, de az iratok melyek alapján elítéltek minket, sincsenek lefoglalva.
Menet közben kiderült, hogy testvérem Angyal István aláírását is meghamisították, és ezekkel a jogosítványokkal embereknek béreket fizettek a rendőrök és pénzeket szedtek be ugyanezek a rendőrök és a raktárakat, valamint az abban elhelyezett vagyontárgyakat átadták és kiürítették. Bűnügyi zárat, melyet határozatban is leírtak a vagyontárgyakra soha sem érvényesítettek sőt a bírósági végrehajtó ezeket a vagyon tárgyakat illetéktelenül a rendőrség kérésére értékesítette. Az, hogy ezek mik voltak, és milyen áron, és miért pont azon az áron, a mai napig nem tudjuk, mivel senki sem akar nyilatkozni. Az ezekkel kapcsolatos bizonyítékok is a későbbiekben megtekinthetőek lesznek.
Az előzetesből szabadulva a cégemnél megjelentem, és láttam, ott áll egy IFA-t tele áruval megpakolva. Kértem tőle a szállító okmányt mit szállít és hová. Nem gondoltam, hogy ez miatt bajba is fogok kerülni. Szállító okmány nem volt, és közölték velem nem vagyok illetékes ez ügyben. Még azon a napon a déli órákban felkeresett testvérem Angyal István ügyvédje, és tájékoztatott, hogy újra be ne menjek a cégemhez, mert az eljáró (kőműves szakmával rendelkező) III/III -as rendőr alezredes Horváth Nándor újból le akar tartóztatni, mivel én a saját cégemnél meg merészeltem kérdezni, hogy az ott lévő tehergépkocsi mit szállít és hová. Ez az ügyben eljáró ügyésznek sem tetszett Dr. Kovács Gyulának, ő is megfenyegetett az ügyvédeken keresztül. Mondván, hogy én zavart keltő tevékenységet folytatok a cégemnél, és ezzel a felszámolási eljárást akadályozom. Én csak a szabad tolvajlást próbáltam megakadályozni, hogy érdemben a hamis váddal szemben, be tudjam bizonyítani, hogy igen komoly árukészletek álltak cégeim rendelkezésére.
5 hónap után helyeztek szabadlábra, testvéremet Angyal Istvánt több mint egy év után, mivel ő a felszámolások törvényességét is merészelte vitatni. Végül is a hatalom győzött. Ez az ügy tanulságul szolgál arra is, hogy a bíróságok, ha akarnak milyen gyorsak tudnak lenni. Hiszen egyik cégem esetében a következők történtek.
1991. november 22-én letartóztattak és 1991 november 27-én állítólag taggyűlést tartottak, és december 03-án is tartottak egy újabb taggyűlést. Későbbiekben a bíróság az indítványaim és bizonyítékaim hatására ezeket az állítólagos taggyűléseket hatályon kívül helyezte.
1991. november 26-án még a kft-m számláján volt 14,5 millió forint. Ekkor csak a rendőrök dolgoztak a kft-ben, majd ez az összeg a számláról november 26-án a mai napig nyomtalanul el is tűnt.
1991. november 27-én a rendőrség megbízott egy felszámolás alatt lévő céget, a cég vagyonának őrzésével. Ehhez semmilyen leltárt, semmilyen iratokat, jegyzőkönyveket, sem a rendőrség, sem a felszámolás alatt lévő cég, sem az ügyben kijelölt ügyész érdemben, a mai napig nem hajlandóak nyilatkozni, hogy mi volt a leltár eredménye.
1991. december 16-án már a cégközlönyben is megjelent az egyik cégem a felszámolása, tehát ez mutatta azt a kommunista koncepciót, amit az elvtársak már jó előre eldöntöttek. Hiszen akkor is elvtársak voltak pozíciókban, és ma is ugyanezek az elvtársak szintén pozíciókban vannak. Ez a bírósági történethez kapcsolódó esemény mutatja, ha akarnak tudnak ő nagyon gyorsan dolgozni, akár törvénysértő módon is. Ettől még kirívóbb esetekhez kapcsolódóan a Nógrád Megyei bírák elfogultságot jelentettek be, mégis a törvényeket nem betartva, mely rájuk is vonatkoznak, igen hátrányos döntéseket hoztak a cégeink és személyi szabadságunk korlátozásában. Az események folyamatosan pörögtek, majd 1994-ben a Nógrád Megyei Bíróságon Dr. Kovács István bíró, aki az elfogultsági nyilatkozatot szintén aláírta, mégis megtartotta az első tárgyalási napot, melyről a jegyzőkönyvet, mind a mai napig nem kaptuk meg!
A büntető iratokhoz mellékelt igazságügyi szakértő a III/III-as ügyosztálynak volt az embere, kinek a szakmai végzettsége egy 8 általános iskolai végzettséggel azonos, hiszen a későbbiekben Egerben tartott tárgylásakon sohasem tudott nyilatkozni, még a bíró által feltett egyszerű kérdésekre sem tudott válaszolni, hanem jelezte, hogy majd írásban válaszol, ami szintén mind a mai napig nem érkezett meg. A III/III-asok még ügynököket is bevetettek, hogy ennek alapján sikerélményük lévén fellendítse karrierjüket.
A tárgyalások során a titkos ügynök felfedte kilétét, és ebből kiderült, hogy sok eseményt előre megszerveztek a III/III-ok, de több ügynöki tevékenység is szóba került a tárgyaláson. Egyik vádlottból védett tanú lett, a kérdéseinkre nem volt köteles válaszolni, - legalábbis a tárgyaló bírónő szerint.
A továbbiakban 1995-től 2003-ig tartott a tárgyalás, hol 3 hónap, hol 6 után míg végül döntés született, olyan ügyben, melyhez a bizonyítékok becsatolása törvénysértő módon történt, hiszen az iratokat, mind a mai napig nem foglalták le. Tehát az ott lévő iratok, lehet, hogy nem a cégnek iratai voltak, vagy hamisítottak. A másodfokú bírósági döntés érdekessége, hogy a tanácsvezető bíró jópofáskodva felkérte a védelmet, hogy tartsa meg védő beszédét, és az ügyvédek felhomályosították, hogy először a vád beszédnek kell elhangzania, és azután a védő beszédnek. Ez is azt mutatta, hogy egy koncepciós ügy, melyet előre eldöntött az igazságszolgáltatás valamilyen szinten.
2005-ben fejeződött be az eljárás véglegesen, a hátrányos döntéseket meghozva. Mivel a lefoglalt vagyon tárgyainkat nem kaptuk vissza, így kénytelen vagyunk, bemutatni történetünket, hogy lehetőleg ilyen döntések, ilyen tolvajlások ne történhessenek meg.
Bemutatom a kártérítési anyagokat, bizonyítékokat, hogyan végezte az igazságszolgáltatás abban az időben munkáját. A rendőröket, kik az ügyben részt vettek, már régen eltávolították a testülettől, fiatalon elmentek rokkantsági nyugdíjba. Véleményem szerint ezeknek az embereknek nincsen semmi bajuk - jelenleg vizsgálják is, mivel egy idegileg kinyugdíjazott rendőrnek, hogyan lehet vadászfegyvere. Az ügyészek, akik még most is pozícióban vannak, érdemben még mindig tudnának nyilatkozni erről az ügyről, persze ha akarnának.
1. számú melléklet Kártérítési anyag, melyet mi állítottunk össze, - nincs ügyvédre pénzünk, mivel 30-40 % sikerdíjat emlegettek
További mellékleteket sorrendben rakjuk fel bevezetőnk után
A kérdésekre és hozzászólásokra szívesen válaszolok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése